1946 febru�rja

- Dessauge kisasszony! – hallottam meg a h�tam m�g�l az egyik csel�dl�ny ki�lt�s�t. - A csokrot az �lt�z�j�be vittem.
- Mif�le csokrot? – fordultam h�tra. J�l gondoltam, Dianne volt az, aki ut�nam ki�ltott, �s most m�r l�ttam is, ahogy fel�m siet a hossz�, vil�gos folyos�n, ami �sszek�t�tte a sz�npad m�g�tti r�szt az �lt�z�kkel. �pp oda tartottam �n is, hogy �t�lt�zzem az el�ad�s ut�n. Min�l hamarabb meg akartam v�lni  a ruh�mt�l.
- Egy �riember k�ldte mag�nak, kisasszony. Nem k�rdez�sk�dtem, csak bevittem az �lt�z�j�be – mondta Dianne kicsit megszeppenve. Mindig is f�l�nk l�ny volt, de �rtette a dolg�t.
- Rendben – b�lintottam. – K�sz�n�m, Dianne.
Az, hogy k�sz�netet mondtam neki, mintha kicsit meglepte volna, nagyra nyitotta barna szemeit �s egy pillanatra m�g leveg�t is elfelejtett venni. Nem szokta meg, hogy megk�sz�nik neki a szolg�latait. Majd pukedlizett �s gyorsan elsietett a m�sik ir�nyba.
Egyed�l maradtam a folyos�n, ami �gy kicsit ijeszt�v� v�lt. Az �js�g�r�kat m�g nem engedt�k be az �p�letbe. V�rt�k, hogy rendbe tegyem magam. Nem fogadhattam �ket izzadtan, f�lrecs�szott sminkkel, musz�j volt el�tte felfriss�tenem magam.
Szinte az eg�sz folyos�n v�gig kellett mennem, hogy oda�rjek az �lt�z�mh�z, aminek az ajtaj�ra egy t�bla volt felf�ggesztve, amin d�szes bet�kkel a nevem volt olvashat�: Olive Dessauge. Amint kinyitottam az ajt�t, azonnal megpillantottam a hatalmas vir�gcsokrot az �lt�z�asztalomon.  Rengeteg feh�r r�zs�b�l �llt a csokor, az egyik lev�l m�g� pedig egy �sszehajtogatott lapocsk�t rejtettek.
�vatosan a pap�r�rt ny�ltam, nehogy egy t�vis v�letlen�l megsz�rjon. Alig b�rtam t�rt�ztetni magam, min�l hamarabb meg akartam tudni, ki is az a titokzatos idegen, aki ennyi p�nzt hajland� r�m k�lteni. A r�zsa nem �ppen olcs� mulats�g, pl�ne nem egy ilyen hatalmas csokorral.
Egyre n�vekv� izgalommal, szinte remegve sz�thajtogattam a lapot, amin csak egy r�vidke sz�veg �llt: „A vil�g leggy�ny�r�bb balerin�j�nak! E“
Ez az egyetlen mondat k�pes volt arra, hogy zavarba hozzon, noha nap mint nap kaptam ilyen �s ehhez hasonl� �zeneteket k�l�nb�z� f�rfiakt�l. A titokzatos E m�gis m�s volt, valahogy k�l�nleges, ezt m�r most �reztem.
Mik�zben m�g mindig a kezemben tartottam az levelet, le�ltem a p�rn�zott sz�kemre a t�k�r el�, hogy elt�vol�tsam a sminkem. Mikor v�geztem vele, h�trany�ltam a kontyomhoz, hogy kih�zzam bel�le a csatokat, amik olyan er�sen tartott�k hossz�, fekete hajam, hogy az m�r szinte f�jt. Mikor ezzel is megvoltam, kicsit megk�nnyebb�ltem, mint ilyenkor mindig. A mai fell�p�s is j�l siker�lt, egy l�p�st sem rontottam el – ezt el is v�rt�k t�lem, ford�tott esetben L�on, a f�n�k�m m�r r�g itt lenne, hogy �v�lt�zz�n velem. De most magam voltam, teljesen. Szerettem ezeket a pillanatokat, ilyenkor kicsit kil�phettem a mindennapokb�l �s egy olyan vil�gban lehettem, ahol nincs csillog�s, reflektorf�ny �s nem rohan le �ton �tf�len az �js�g�rok hada. Azt gondoln�k, hogy egy balerina �lete csupa f�ny �s pompa, parf�millat �s p�derpor. Azt, ami a felsz�n alatt van, a n�z�k nem l�thatt�k, pedig az teszi a balerin�t azz�, ami: sokszor hajnalba ny�l� pr�b�k, amik ut�n olyan izoml�z gy�t�r, hogy az �gyb�l is nehezemre esik felkelni. Nem egy alkalommal keltem �gy, hogy v�res a leped�m, ugyanis a folytonos pr�b�k �s fell�p�sek �gy meggy�t�rt�k a l�bfejem, hogy szinte mindig sebes volt. Ezt persze, mint m�r eml�tettem, senki sem l�thatta.
Fel�lltam �s kivettem a szekr�nyb�l egy halv�ny barackr�zsasz�n ruh�t, amit �vatosan kellett felvennem, mert nagyon k�nyes anyag volt. A derekamn�l h�tul megk�t�ttem a hozz� tartoz� szalagot, �gy a ruha m�g jobban kihangs�lyozta karcs� alakomat. V�gigsim�tottam az oldalamon, mik�zben az eg�szalakos t�k�rben szeml�ltem magam. A korombeli n�kh�z k�pest magas voltam, hossz� l�baimat sokan irigykedve n�zt�k, de �n sosem voltam vel�k megel�gedve. A l�baim mindig azt a sok szenved�st juttatt�k eszembe, amit el kellett viselnem mind a pr�b�k alatt, mind az el�ad�sok k�zben. Pillant�som feljebb v�ndorolt a t�k�rk�pemen �s meg�llapodott az arcomon. Ugyan, hol van m�r az a kisl�ny, aki t�llszokny�kr�l �lmodozott? A t�k�rb�l egy �rett, sokat tapasztalt n� n�zett vissza r�m, akinek hihetetlen�l m�ly tekintete volt, holott m�g csak most t�lt�tte be a huszonegyet. Percekig b�multam magam a t�k�rben, miel�tt megfordultam volna, hogy feltegyem a sminket az �js�g�r�k fogad�s�hoz.
P�r perccel k�s�bb kopog�st hallottam az ajt�n, majd r�gt�n ut�nna L�on l�pett be rajta, meg sem v�rta, hogy v�laszoljak. Szemmel l�that�an ideges volt, a homlok�n gy�ngy�z�tt a verejt�k, amit egy zsebkend�vel let�r�lgetett. A szok�sos �lt�zet�t viselte: s�t�t �lt�nyt �s feh�r inget, na meg persze az elmaradhatatlan nyakkend�t. L�on mindig a t�k�letess�gre t�rekedett, amit nem csak t�l�nk v�rt el, hanem �nmag�t�l is. Most visztont kicsit sz�t volt cs�szva. Egy kicsit megsajn�ltam, ez�rt odamentem hozz� �s megigazgattam a zak�j�t. L�on nem volt �rzelg�s ember, senkivel sem �lelkezett, �gy ez a gesztus volt a legt�bb, amit megengedhettem magamnak.
-  Valami gond van, L�on? – k�rdeztem �s m�lyen a szem�be n�ztem.
Magasabb volt t�lem, ez�rt a fejemet kicsit h�tra kellett hajtanom, hogy a szem�be n�zhessek. Mindig komor f�n�k�m erre egy kicsit elpirult, amit �r�mmel nyugt�ztam – el�rtem a c�lom, zavarba hoztam, �gy m�r �n ir�ny�tok.
- Az �js�g�r�k egyre t�relmetlenebbek – �jb�l el�vette a zsebkend�t �s megt�r�lte gy�ngy�z� homlok�t, a mozdulatsor alatt v�gig ker�lte a tekintetemet. – Azonnal velem kell j�nn�d.
- Rendben, am�gyis m�r indultam volna – megvontam a v�llam, majd visszafordultam a t�k�rh�z �s �jra megn�ztem magam benne. �n kellek nekik? H�t most megkapnak!
Visszafordultam L�onhoz, majd belekaroltam �s elindultunk ki a folyos�ra. �gy �reztem magam, mintha �ppen egy krokodilokkal teli medenc�be k�sz�ln�nek beledobni. Ezek a k�t�lt� fenevadak pedig csak arra v�rtak, hogy bel�m marjanak, kit�pj�k a h�som �s j�l elcs�mcsogjanak rajta.
Komor mereng�semb�l L�on gyeng�d l�k�se �bresztett fel, amikor a k�tsz�rny� ajt�hoz �rt�nk, ami m�g�tt �js�g�r�k hada v�rt minket. A gazdagon d�sz�tett ajt� mindk�t oldal�n egy-egy fiatalember �llt, akik azt biztos�tott�k, hogy senki se mehessen be a terembe an�lk�l, hogy arra enged�lyt kapott volna.
L�on odabiccentett fel�j�k, mire �k megfogt�k az ajt� kilincs�t �s kit�rt�k mindk�t sz�rny�t. A terem, ahol az �js�g�r�k v�rakoztak, f�ny�rban �szott. A plafonr�l egy hatalmas aranyozott csill�r l�gott le, �s a falakon v�gig ugyanilyen pomp�s l�mp�k sorakoztak a szeg�ly ment�n. Az �g�k f�nye visszaver�d�tt a csill�r csepp alak� csiszolt �veg krist�lyair�l.
Ez a terem mindig leny�g�z�tt, aranyozott berendez�se, el�kel� tap�t�ja �s csillog� parkett�ja mindig egy b�leremre eml�keztetett, ahol puffos ruh�ba �lt�z�tt kisasszonyok keringenek partnereik oldal�n.
Amint szemem alkalmazkodott a f�nyviszonyokhoz, �szrevettem, hogy a terem zs�fol�sig megtelt pap�rt �s tollat szorongat�, mindenre elsz�nt �js�g�r�kkal, akik csak r�m v�rtak. �k a terem egyik oldal�n foglaltak helyet, amit gondosan elv�lasztottak att�l a r�szt�l, ahol majd mi fogunk �lni. Egy hossz� asztal v�rt r�nk, amin k�l�nb�z� s�tem�nyek �s italok k�n�lt�k magukat, az asztal m�g�tt pedig sz�kek sorakoztak, amik k�z�l m�r p�rat el is foglaltak. Ott volt Marie, Camille �s Chlo�, akik szint�gy balerin�k voltak, mint �n, �s egy darabban szerepelt�nk. Egyenes h�ttal �ltek a magas t�ml�j� sz�kekben �s �gy mosolyogtak, mintha az lenne minden �lmuk, hogy mindenki csak r�juk figyeljen. Val�sz�n�leg ez �gy is volt. �k sokkal jobban �lvezt�k a h�rn�vvel j�r� felhajt�st, mint �n. Nekem a h�rn�v csak k�telez� rossz volt. Ezt az �rat kellett fizetnem az�rt, hogy azt csin�lhassam, amit mindenn�l jobban szeretek:  balettozni.
L�on az asztal m�g� vezetett, ahol kih�zta a k�z�ps� sz�ket, hogy le�lhessek. Mik�zben elfoglaltam a helyem, � is mell�m �lt. Csak most volt id�m megfigyelni, val�j�ban kik is azok, akik elj�ttek, hogy interj�t k�sz�thessenek. Volt p�r ismer�s arc, akikkel m�r kor�bban is tal�lkoztam, de voltak �jak is, f�k�nt fiatalok, akik bizony�ra gyakornokok voltak �s most beledobt�k �ket a m�lyv�zbe.
Kih�ztam magam �lt�mben, tekintetemet v�gighordoztam az �sszegy�lt emberseregen, majd fel�lt�ttem magamra szok�sos „boldog vagyok, hogy itt lehetek“ �larcomat. Ekkor, mintha csak erre v�rtak volna, mindenki egyszerre kezdett k�rdezgetni. Elnyomtam egy s�hajt. Ez hossz� lesz.

R�pke k�t �s f�l �r�val k�s�bb m�r a belv�rosi lak�som fel� tartottam P�rizs kivil�g�tott utc�in. Szinte senki sem j�tt velem szembe. Dermeszt�en hideg volt, ez�rt nem csod�lkoztam, hogy a legt�bb ember ink�bb bent maradt a j�l f�t�tt lak�sukban. Szorosabbra h�ztam magamon a bund�t, de a hideg sz�l m�g �gy is utat t�rt mag�nak.
A riporterek k�rd�sei most is ugyanolyan sablonosak voltak, mint minden premier ut�n. Hal�losan untam, pedig ehhez m�r r�gen hozz� kellett volna szoknom. Any�m mondogatta nekem mindig, hogy a balerinal�t nem egy le�ny�lom, de nem hittem neki.
In�s Dessauge, a csod�lt balerina, aki f�rfiak ezreinek csavarta el a fej�t egyetlen el�ad�s alatt. Igen, � volt az �desany�m. Ma m�r csak n�ha ismerik fel az utc�n, de nem is nagyon teszi ki a l�b�t abb�l a csod�s vid�ki h�zb�l, amit �desap�mmal egy�tt v�s�roltak, miut�n mindketten nyugd�jba vonultak. Any�m tem�rdek p�nzt halmozott fel balerina �vei alatt, �gy anyagi gondjaik sohasem voltak. Ap�m pedig gy�rosk�nt szint�n mes�s vagyonra tett szert, amit f�k�nt a tan�ttat�somra, nevel�semre ford�tottak �s arra, hogy mindig mindenb�l a legjobbat kapjam.
Nem j�rhattam rendes iskol�ba, hogy �tlagos, korombeli gyerekekkel bar�tkozhassak, helyette be�rattak egy elitiskol�ba, ahova csupa elk�nyeztetett arisztokrata gyerek j�rt, amilyen �n is voltam igaz�b�l. De a sz�vem m�ly�n mindig arra v�gytam, hogy �n is a j�tsz�t�ren j�tszhassak, mint a t�bbi gyerek, akinek a sz�lei nem voltak d�sgazdagok.
Miut�n kij�rtam az �ltal�nos iskol�t, felv�teliztem Madame Couteau T�nciskol�j�ba, ahova, term�szetesen any�m r�v�n, beker�ltem. B�r nem kiv�teleztek velem, a t�bbi l�nyon �reztem, hogy nem kedvelnek. Amikor bel�ptem az �lt�z�be, mindig elhallgattak. Nem is lehetett k�rd�s, hogy r�lam besz�ltek. Nem siker�lt beilleszkednem k�z�j�k, ami nem teljesen a t�bbi l�ny hib�ja volt, �n h�ztam magam k�r� a falat, de arra egyik�k sem v�llalkozott, hogy felm�sszon r� �s �tn�zzen a t�loldalra, ahol egy �nbizalomhi�nyos �s mag�nyos l�nyt l�tott volna habos-babos ruh�ba �lt�ztetve. Nem hib�ztattam �ket, egyszer�en csak elfogadtam, hogy nem kedvelnek �s tov�bbl�ptem. A t�nciskola elv�gz�se ut�n r�gt�n belecs�ppentem a nagybet�s �letbe, mivel m�r az els� hetemen megkeresett jelenlegi f�n�k�m, a sz�nh�z igazgat�ja, L�on Po�sy, �s munk�t aj�nlott nekem a t�rsulat�ban. F�ld�nt�li �r�mmel vetettem bele magam a munk�ba, amit im�dtam. A sz�leim term�szetesen magukon k�v�l voltak az �r�mt�l, nem gy�zt�k az �sszes ismer�s�knek elmes�lni, hogy a l�nyuk r�gt�n az iskola elv�gz�se ut�n a legnagyobbak k�z� ker�lt.
�gy h�t tagja lettem a Nemzeti Sz�nh�z balett-t�rsulat�nak, ahol �r�mmel fogadtak engem, mint �joncot. Hamar r� kellett j�nn�m, hogy az �let, amit v�lasztottam, m�g ha im�dom is, amit csin�lok, nem egy le�ny�lom. Sokszor hajnalokig pr�b�ltunk, hogy minden a lehet� legjobban menjen, ami r�vid id� alatt kik�sz�tett. Est�nk�nt �r�ltem, ha �gyba ker�lhettem, �gy h�t nem igaz�n tudtam sz�rakozni, mint m�s korombeli fiatal n�k, akik minden est�j�ket b�rokban t�lt�tt�k alkoholt vedelve �s cigarett�zva. Nem egyszer fordult el�, hogy egy ilyen �tmulatott este ut�n a h�lgy nem egyed�l, hanem egy f�rfival t�rt haza, akivel azt�n a szoba meleg�ben ott folytatt�k, ahol a b�rban abbahagyt�k. Ezt Diane-t�l tudtam meg, aki a szomsz�d lak�sban lakik egyed�l, de szinte minden est�j�t valaki m�ssal t�lti. Sokszor �tj�tt hozz�m, hogy elmes�lje leg�jabb h�d�t�s�t, �s az ilyen alkalmakkor nem k�m�lt meg a r�szletekt�l sem. �gy akarva-akaratlanul, de belel�ttam ebbe a s�t�t, cigarettaszag� vil�gba is, ami t�lem olyan t�vol �llt.
Mik�zben P�rizs jeges utc�in �tkelve a lak�som fel� tartottam, a titokzatos vir�gk�ld� is az eszembe jutott. Nem tudtam hova tenni azt az �rz�st, ami akkor t�rt r�m, amikor eszembe jutott az a p�r sz�, amit a kis lev�lre �rt. Az egyszer�, h�tk�znapi, mondhatni sablonos mondat ellen�re �gy �reztem, ez t�bb, mint ami a felsz�nen van. Ha ezt valakinek elmes�ln�m, bizony�ra kinevetne, bolondnak �s naiv kisl�nynak nevezne.
P�r h�ttel ezel�tt L�on bej�tt az �lt�z�mbe a pr�ba el�tt �s ezt mondta:
- Csak sz�lni szeretn�k, hogy egy fest� lesz a n�z�t�ren, aki sz�lt nekem, hogy t�ged szeretne t�nc k�zben meg�r�k�teni.
E h�r hallat�n nagyon meglep�dtem �s egy kicsit ideges is lettem. L�on bizony�ra �szrevette rajtam, hogy megr�m�ltem, mert �gy sz�lt:
- Nem kell semmi k�l�nlegeset csin�lnod, csak add �nmagad. Ne idegeskedj, ha zavarni fog, azonnal kik�ldetem.Sz�ks�gtelen volt agg�dnom, az eg�sz pr�ba alatt szinte �szre sem vettem a f�rfit. Csak amikor a sz�npadra l�ptem, akkor l�ttam, hogy ott �l a n�z�t�r k�zep�n, de az arc�t nem tudtam megfigyelni, mert alakja s�t�tbe burkol�zott.. A pr�ba tov�bbi r�sz�ben id�m sem volt arra figyelni, ahol � �lt.
Att�l a napt�l kezdve majdnem minden pr�b�n ott volt, ugyanolyan �szrev�tlen�l �lt ott a n�z�t�r k�zep�n, ahogy az els� alkalommal.
Nem laktam messze a sz�nh�zt�l, de el�gg� �tf�ztam, mire oda�rtem a b�rh�z ajtaj�hoz, amihez sz�les l�pcs� vezetett. A k�tsz�rny� bej�rati ajt� m�g�l f�ny sz�r�d�tt ki, val�sz�n�leg a port�s hagyta nyitva. Amikor bel�ptem a sz�k el�t�rbe, r�gt�n jobbra pillantottam, ahol meg is pillantottam a port�sunkat, az �reg Jean-t, aki mindig olyan kedves volt velem. A pultja m�g�tt �ld�g�lt, l�tszott rajta, hogy m�r igencsak ker�lgeti az �lom. Halkan odak�sz�ntem neki, nehogy megijesszem. Amint megl�tott engem, r�gt�n �l�nkebb lett, kiegyenesedett �lt�ben, k�ny�k�t a pultra t�masztotta �s odasz�lt hozz�m:
- Sz�p est�ket mademoiselle. Tudja, nem tesz j�t mag�csk�nak, ha mindig ilyen k�s�n j�r haza – j�s�gosan r�mmosolygott val�szer�tlen�l k�k szemeivel.
- A munk�m m�r csak ilyen – vontam v�llat -, meg kell szenvednem minden elismer�s�rt.
- �, nehogy azt higyje, ch�ri, hogy ezt rosszb�l mondtam, de l�tom a szemein, hogy kimer�lt.
- Val�ban �gy van, de mit tehetek – r�mosolyogtam, majd intettem neki, �s elindultam a l�pcs� fel�, fel az els� emeleti lak�somba.
Az ajt� el� �rve kihal�sztam retik�l�mb�l a kulcsot, majd a z�rba helyeztem �s �vatosan elford�tottam. Az �s�reg z�r halkan megadta mag�t �s �n megk�nnyebb�lve bel�ptem az ajt�n. Itthon voltam egy hossz� nap ut�n, ami nekem a legnagyobb boldogs�got jelentette.
Mosollyal az ajkamon ledobtam a kab�tom a legk�zelebbi sz�kre �s elindultam a f�rd� fel�. Igaz, hogy senki sem volt a lak�sban, de �n m�gis magamra z�rtam a f�rd� ajtaj�t. Biztons�gban voltam.